#KResküvőblog2: A horpácsi nap

Augusztus 24, Detti és Tomi nagy napja. De tényleg nagy, jókora násznéppel és rengeteg gratulációval, szép körítéssel, ráadásul minden pár száz méteren belül, Sopronhorpácson.

“Szeretnénk egy rövid filmet, de jó lenne, ha a szertartások is meglennének egyben.” Ez volt az alapkoncepció Detti és Tomi esküvői filmjénél, ez pedig két emberes feladat. El szoktam mondani, hogy a rövidfilm akkor lesz igazán szép, ha tényleg rövid felvételeket készítek és jövök-megyek folyamatosan, objektívet cserélgetek, szögeket keresek – nem százas szöget, hanem nézőszöget – és így valóban látványos, szép végeredmény kerekedhet ki belőle. Ebbe viszont nem fér bele, hogy egy egész szertartást egy helyről vegyek. Így jött képbe egykori munkatársam, Ármin, aki bevállalta, hogy egy kamerával rögzíti a fontos eseményeket.

Jó melegben indultunk el Sopronhorpácsra a déli órákban, ráadásul Ármin azzal fogadott, hogy előtte este megnyekkent a klíma a kocsijában. Ennél jobb hírrel is fogadhatott volna, na mindegy. Tomihoz vezetett az utunk, aki még sima utcai öltözékben fogadott minket, de két pillanat múlva már vérbeli vőlegényként tért vissza az érkező násznép fogadására. Közben megjött vőfélyünk, Richter Gábor is, akivel egy évvel korábban dolgoztam először együtt, most már szinte régi ismerősként fogadtuk egymást. Mivel itt csak összegyűlt a nép, mi Árminnal átautóztunk a légvonalban 50 méterre lévő Dettiékhez a szomszéd utcába, ahol szintén gyűlt a násznép és várták a lánykikérésre érkező népet. Holcmann Klau volt a pár fotósa, ő közben súgott a szülőknek is, hogy mit hogyan lenne érdemes előkészíteni.

Megérkezett a násznép, majd Gábor vezetésével először a vőlegény köszönt el szüleitől, aztán jött a várva várt lánykikérés. Hát Tomi természetesen válogatós volt, két kedves lányra is nemet mondott, majd egy SZTK-szemüveges otthonkás, gumicsizmás, szőrös teremtésre is. Jókora kontraszttal aztán megérkezett Detti, aki igazi mesebeli módon a vőfély kíséretében közeledett, a násznép szétnyílt előtte és tapsolt neki – képileg ez gyönyörű volt. Na persze nem csak a kép, a menyasszony is! Jó, Tomi is jól nézett ki. Bár nekem a szőrös teremtés is bejött… 😀

Detti is elköszönt a szüleitől Gábor tolmácsolásában, hogy aztán lassan megkezdhessük a nap hivatalos részét. Ezúton kérek elnézést egyébként attól a bácsitól, akinek kishíján kiütöttem a kamerát a kezéből az események közben, de nem számítottam rá felvétel közben, hogy pont mellettem áll.

Árminnal kocsiba pattantunk, hogy előre menjünk a kultúrházba a polgári összeadásra, Klau pedig követett minket, nehogy eltévedjen.. Végülis három utcán át kellett mennünk… 🙂

Jókora termet rendeztek be az esküvőre, de még így is sokan csak állva tudták nézni a szertartást. Ráadásul elég szorosan rendezték be, így sokat kellett sakkoznunk, hogy ki hova álljon. Mivel Ármin fix képpel dolgozott, ő középen kapott helyet, hogy a pár felé és az anyakönyvvezető felé is tudjon fordulni, ráadásul jó nagy látószöggel dolgozott, hogy minden is beleférjen a képbe. Nagy pluszpont egyébként a szervezőknek, hogy 90 fokkal elforgatták az összeadás helyszínét a széksorokhoz képest, így a számos rokon és barát nem csak az ifjú pár és tanúi hátát látta, hanem a fél arcukat is.

A bevonulás pár perc késéssel indult el, de volt időnk bőven – gondoltam magamban, hisz a templom is közel van, és egy órával később kezdődött az ottani szertartás. Megkezdődött az esküvő, egész jó szögeket sikerült összehozni ezzel az elrendezéssel. Kicsit a pár mögül, mellől, és a násznépen keresztül is forgattam, hogy a lényegi résznél már ott lehessek az anyakönyvvezető körül. A szertartást egyébként hegedűszóval kísérték, ez se mindennapi! Nem csak hangban, képben is adott egy extrát az eseményekhez. A klasszikus beltéri gyertyagyújtás helyett itt homoköntést kért a pár, amit az anyakönyvvezető mellett guggolva tudtam felvenni, hogy Klau is elférjen és lehetőleg ne takarjak ki senkit se. Amúgy nem volt rossz, innen az asztal alól se láttam még szertartásokat 🙂

Kicsit ugrok az időben, vonult ki a pár, és ránéztünk az órára: 40 percig tartott a szertartás?! És valóban, ilyen hosszú polgárin sem vettem még részt emlékeim szerint. Klau mondta, hogy micsoda szépen és meghatóan beszélt az anyakönyvvezető, el is érzékenyült közben. Én meg azon gondolkodtam, hogy vajon az én agyam hol járhatott? Ugyanis a beszédre nem emlékeztem. De rájöttem, hogy én közben próbáltam helyezkedni, figyeltem a násznépben, hogy mit tudnék felvenni még vágóképnek, és valahogy annyira elmerültem ebben, hogy nem figyeltem a beszédre, csak a kulcsszavakra koncentráltam, amikből tudom, hogy mi fog következni. De Ármin rátett minderre egy lapáttal: közölte, hogy én végig vele szemben álltam ezalatt, ráadásul nagyon bamba fejjel. Félek megnézni a felvételeit…

Átközlekedtünk a templomhoz, de sok időnk már nem volt kezdésig. Viszont nagyon vártuk a szertartást, hisz ezúttal is Pál atya adta össze a párt, márpedig vele nincs unalmas esküvő. Ezúttal a bevonulás is extra volt, tömjénezéssel dobták fel – ilyet eddigi kb. 50 esküvőm egyikén se láttam (ha jól tévedek). Pál atya pedig megkezdte az összeadást. Ő mindig személyre szabott ajándékkal készül az ifjú párnak, ezúttal a közös kertészkedéshez hozott jelképes eszközöket: kislapátot, kisvödröt, kisgereblyét, stb. Nyilván nem lehetett nevetés nélkül kibírni, amikor a pár elé kiállt egy kis műanyag lapáttal és komoly tanácsokkal látta el a fiatalokat. Ja, és mindezt egy műanyag kisvonatba pakolva hozta el 😀

Eljött az összeadás és a mise is, közelítette a másfél órát a szertartás hossza, itt tényleg minden volt. Belátom, én magam nem vagyok vallásos, így nem tudnám felsorolni, milyen énekeket, könyörgéseket hallottunk, de az biztos, hogy több volt, mint általában. Mivel így két, az átlagnál hosszabb, részletesebb szertartást láttunk, hajlottam arra, hogy a kisfilm is ilyen szellemben készüljön, picit hosszabb snittekkel – na nem Tarr Béla szintjén – és akár még egy vagy két olyan plusz felvételt is beteszek, amit más esetben már nem nyomorgatnék be.

A templom előtt már-már úgy éreztem magam, mintha valami fesztiválon várnánk a fellépőt: a 120 fős násznép mellé még jó sokan érkeztek ide, hogy gratuláljanak az ifjú párnak. Tényleg fel voltam rá készülve, hogy Pál atya egy fenti ablaka kiáll egy dj pulttal…

A gratuláció is extrán sikerült, a helyi kórus egy külön dallal is készült a pár tiszteletére, de amúgy is szólt a sorbanállás közben a hegedűszó is. Jött aztán a csokordobás, amire egész sok jelentkező volt, bár azért nem alakult ki közelharc a virágért… A srácoknál pedig két lövésből is csak véletlenül lett meg a harisnyakötő gazdája, bár gyanítom, csak azért nem futottak szanaszét, mert ennyi ember között már nem volt menekülőút 😀

A fotózgatások sora kezdődött, aztán átsétáltunk az étterembe, ami számomra rejtély volt, hogy beférünk-e ennyien oda. Két nagyon hosszú oszlopban helyezték el az asztalokat, ráadásul kifejezetten csinos dekort is tettek rájuk. Külön öröm, hogy Klauval jeleztük a pár felé két héttel korábban, amikor megláttuk az ülésrendet, hogy ha külön szolgáltatói asztalt nem is tudnak biztosítani, legalább az asztalsor végére tegyenek minket, hogy valahova a technikákat magunk köré le tudjuk pakolni. Hálásan köszi ezúttal is a szervezést, ugyanis ez teljesült, ráadásul kaptunk egy kis padot is a sarokba, amire tudtunk pakolni.

Baromi finom vacsi mellé szerencsére kaptunk egy kis lehűlést is, a nappali rekkenő hőség után közeledett a vihar, ami talán a bulit is megmentette. Legalábbis, elöljáróban szóltak, hogy alapvetően borzalmasan meleg tud lenni a tánctéren, ami nyilván nem tesz jót, hisz többször állnak meg a táncolók is pihenni. Nos, ezzel nem volt gond, Dettiék olyan nyitótánccal “röffentették” be az estét, hogy már attól megőrült a násznép, és szinte velük együtt táncoltak, ugráltak. A L’amour duó pedig meg is fogta a hangulatot és nem eresztette. Klauval össze is néztünk amikor elkezdődött valóban a buli, ugyanis az amúgy sem túl tágas tánctéren esélyünk sem volt kellő távolságba menni bárkitől, hogy sikerüljön épkézláb felvételt készíteni. No, ilyenkor emelem magasba a stabilizátort nagylátószögű objektívvel, hogy fentről lehessen látni az embertömeget.

Jó hangulatban folyt a buli, amikor odalépett hozzám az egyik úriember, és beavatott a menyasszony elrablásának részleteibe.  Talán írhatom valamennyi szolgáltató nevében, hogy nem szeretjük a rablást, de sokat segít a helyzeten, ha ennyire megszervezik. Tudtuk, hogy a tortafelvágás után előbb az egyik, majd a másik srác felkéri táncolni Dettit, és a második fel is fogja kapni, hogy kifusson vele. Tudatta azt is, hogy ott fog állni egy 9 fős kisbusz, így az addigra eleredő esőben sem kell áznunk, rögtön a fotóssal együtt beugorhatunk, és a közeli kocsmába visznek minket. Így is lett, de hozzáteszem, még az ilyen jó szervezésnél is néha kimarad az a pont, hogy mi történik akkor, ha a menyasszony túl erős, és nem hagyja magát? 🙂 Jelen esetben azt hiszem, Detti is tudta, hogyan fogják megszöktetni, de még Tomi is, ő ugyanis heves “Héééé!” felkiáltás mellett könnyedén hagyta a műveletet megvalósulni 🙂

A kocsmába kis táncolgatás után Tomi is megérkezett, hogy kiegyenlítse a számlát, ezzel “visszaszerezze” újdonsült feleségét. Így újra visszatértünk a vendéglőbe, hogy a gyertyafényes keringőt is megejtsük, ami itt a klasszikus gyertya-elfújós, “ifjúpártszívatós” formában játszották.

A menyecsketánc maradt, ám még előtte felköszöntötték Detti húgát is, Tomi gyorsan meg is pörgette egy picit, majd átengedte a terepet a menyecskének, akire bő fél órányi tánc várt. A sok emberhez képest szerencsére egész jól haladt a sor, senki sem akarta ekkor letáncolni az egész esti adagját Dettivel. Közben azért jócskán felszórták a táncteret aprópénzzel is, csak úgy pattogott szanaszét a sok érme – néha egyik kezemmel próbáltam is védeni az objektívet. Miután sikerült összesöpörni is aprót is, a hivatalos rész véget ért, letettük a kamerát/fényképezőt és elbúcsúztunk.

U.i.: Gábor vőfély utána mesélte, hogy még ő is hajnali 4-ig ott volt, azért ez sem gyakori… 🙂

 

És akkor a film:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.