Így készült: énekesnő a backstage-től a színpadig, vágatlanul

Instára, Tik-Tökömre egyre több miniklip kerül fel, ezért én is belevágtam ezeknek a forgatásába. A legutóbbihoz kellett egy stúdió, egy művésznő, egy ötlet és technika, meg én.

Pár éve ismertem meg Szokodi Krisztit, akinek a hangját a Galaxy együttesben és a BeatCoin zenekarban is lehet hallani. (Nem semmi az a hang!) Bár nem különösebben szeret fotózkodni, egyszer sikerült rábeszélnem – azóta magától is bejelentkezik néha, amire tök büszke vagyok! Forgattunk is pár klipet zenekarainak, ezek sajnos még csak félsikerrel jelentek meg – legutóbb épp akkor alkottunk volna egy nagyot, amikor 2020 tavaszán lezárták a határokat a víruspara miatt, azóta sem tudtuk pótolni ezt. No de Krisztit rábeszéltem most egy miniklipre.

 

 

Az ötlet abból jött, hogy szeretnék kreatív kis alkotásokat készíteni. Olyanokat, amikre a néző elsőre talán azt is mondja: “a franc, ez hogy volt?!” . Úgyhogy megkértem Krisztit, hogy a hangjával együtt jöjjön el, és élje bele magát egy fellépés előtti helyzetbe, igaz, itt most csak egyedül. A belvárosi Sopron Retro Stúdiót rendeztük be, aminek szerencsére két külön stílusú berendezése áll egymással szemben: egy retro és egy vintage. Utóbbi pont ideális lett egy sminkasztallal és paravánnal ahhoz, hogy elkészülődjön a művésznő, majd a stúdió másik felében beállított mikrofon és a háttérben álló stroboszkópok közé megérkezzen. Még az odáig vezető utat kellett kitalálni, hisz a színpadra felfelé vezető úton viszonylag ritkán látni ágyat, márpedig ebben a stúdióban pont van egy. Teljesen szétbombázni nem szerettem volna a helyszínt, inkább egy fekete lepellel letakartam (anno az Esti Showder műsorban gyakornokoskodtam, ott is ez volt a bevált módszer: ha épp kevesebb néző jött el, a hostessek lentről felfelé ültették őket az 500 fős nézőtéren, így a leghátsó sort/sorokat ilyen fekete lepellel takartuk le. Mivel mögötte a stúdió teljes magasságában fekete függöny lógott, a tv képernyőjén át senki meg sem mondta volna, hogy ott mennyi üres szék lapul). Itt pedig a fények beállításával erre a szakaszra sötétebbet “varázsoltam”, így a cipőt követve nem is látszik, hogy mi előtt vonul el a művésznő.

Nos már csak pár próbára volt szükség, ahol a készülődés apró mozzanatait is pontosan lepróbáltuk tempóban és kameramozgásban, majd a felállástól a gyaloglást is (ami szintén nem egyszerű, picit csúszós a padló, készen álltam arra, ha Kriszti összecsuklik a kanyarban, akkor elkapjam, vagy kamerarángatás nélkül tudjak nevetni). Plusz ötletként felmerült, hogy a készülődésnél még másik felső legyen rajta, így amíg a lábát veszem azt is gyors le tudja hajítani és a színpadon már másik öltözékben látszik, de ez logisztikai okokból nem valósult meg. Cserébe ezen a három méteres sétán volt ideje és szabad keze, hogy kis füstöt fújjon maga elé a “színpadra”, bár én előtte már telenyomtam a stúdiót. Na nem füstbomba-szerű képződményre kell gondolni, ez csak egy kis finom “atmoszféra füst”, ami a fényeket teszi jobban láthatóvá. A végén még azon tűnődtem, milyen jó lenne még egy hosszú kéz, amivel időben elérném a lámpa kapcsolóját, amit akkor izzítottam be, amikor Kriszti már beállt a mikrofonhoz. Csak mivel eközben épp a lábától emelkedtem felfelé, oda is figyelnem kellett. Hát, rendre itt szúrtam el a felvételt…

Az pedig már csak hab a tortán, hogy ki kellett tapasztalnom, hogy tartsam a stabilizátort ahhoz, hogy kellően mélyre le tudjam engedni, valamint a viszonylag szűk területen hogy férek el úgy, hogy a fenekemmel ne borítsam le a komplett díszletet. Nos, röviden ennyi!

Ha megtetszett, beindult a fantáziád, eszedbe jutott neked is egy jó ötlet, írd meg nekem! Ellopni nem fogom, de lehet, hogy megvalósítom Neked! 😉 Katt ide!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.